2014. őszén még közalkalmazottként belekezdtem munka mellett egy vállalkozásba, mert bántott, hogy az éves jelentések alapján a magyar asszonyok voltak akkor a világon a legboldogtalanabbak. Pedagógusként őszintén hiszek abban, hogy a tanult viselkedések változtathatók, átírhatók, letehetők. A boldogtalanság pedig egyértelműen tanult viselkedés, hiszen mindannyian boldog, őszinte, szeretettel teli gyermekként kezdjük az életet.
Csináltam egy weboldalt www.boldogasszonyok.hu néven, majd 2015. nyarán saját irodám is lett WordMagic Coach & Mediátor Irodaként. Aztán 2016. tavaszán új lehetőségek után kutatva összeállítottam egy life coach képzést, így azon a nyáron már WordMagic Coach & Mediátor Iroda & Képző lettünk, gazdagodva egy új weboldallal is, melynek a www.wordmagic.hu nevet adtam.
KonfliktusKezelési Közvetítőket képzünk, harminc órás, négy hetes tanfolyamon, térítési díj befizetése nélkül is, hogy egyre több legyen a béke az emberekben, és ezáltal a világban. A hallgatók közül többen rájönnek milyen értékes, élvezetes, és könnyen elsajátítható ez a tudás, így maradnak a további kilencven órára is, és egy új szakmai módszertárral gazdagodva Life Coach végzettséggel és tanúsítvánnyal köszönünk el egymástól, a negyedik hónap végén. Mivel a képzést akkreditálta az Oktatási Miniszter pedagógusoknak 120 továbbképzési pontot is ér, ami a hétéves ciklus összes pontszáma.
A tanulás az esetek jelentős részében otthonról történik, és virtuális konzultációkon találkozunk hétről hétre, hiszen ez a legkényelmesebb, költség-, és erőforrás kímélőbb lehetőség. Ráadásul így minden magyar nyelvű érdeklődő hozzáférhet a képzéshez határon innen és túl. Van négy gyakorlati napunk, ahol személyesen találkozunk. Ezeken a napokon a hallgatók olyan tudással gazdagodnak, aminek a következtében az ítélkezés, negatív gondolkodás, mások bántása bekerül a "minden körülmények között kerülendő" dobozba, és már az első gyakorlati nap után sokkal több bennük a bizalom, a bölcsesség, és a békesség.
Gyakran eszembe jut, amikor a munkámra gondolok, hogy milyen hiábavaló erőlködés sokak szerint szeretetre, békességre, boldogságra tanítani. Vannak akik nyíltan meg is mosolyognak, esetleg kigúnyolnak érte. De nem törődöm a cinikusokkal, mert látom mekkora változásokat idézhet elő, ez a négy, vagy tizennégy hetes képzés a résztvevők életében. Így a kedvem és az elköteleződésem ehhez a munkához napról napra egyre nagyobb. Nagyon szeretem a meséket az életemben, és a munkám során is. Kikerestem az egyiket, amely támogat abban, hogy ezeket a minőségeket a látszatok és nehézségek ellenére is megélhessem.
forrás: http://velunkazisten.hu/small_story/Ennek_az_egynek_nem_mindegy 2017. 04. 10.
Egy barátunk napszálltakor a néptelen mexikói tengerparton kószált. Séta közben észrevett egy másik férfit a messzeségben. Közelebb érve látta, hogy az odavalósi illető fáradhatatlanul hajladozik, és valamit a vízbe dobál. Miután még inkább megközelítette, megállapította, hogy a mexikói a dagály által a partra mosott tengeri csillagokat szedegeti össze, és egyenként visszahajítja őket az óceánba.
Barátunk elképedt.
- Jó estét uram! - szólította meg a férfit. - Azon tűnődöm, hogy min fáradozik itt.
- Visszadobom ezeket a tengeri csillagokat a vízbe. Tudja, a dagály partra vetette őket, s ha nem segítek rajtuk, elpusztulnak.
- Értem, de hát százával hevernek itt a fövenyen. Ekkora tömeget nem tud visszajuttatni a vízbe. Meg aztán, gondoljon csak bele; nyilván ugyanez a helyzet végig a parton, sok száz kilométeren át. Akárhogy töri magát, nem lesz látszatja a munkájának!
A mexikói elmosolyodott, lehajolt, felvett egy újabb tengeri csillagot, és a hullámok közé dobta.
- Ennek az egynek mégsem mindegy.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.